A klasszikus pszichodráma

A pszichodráma két részből összetett szó, az első rész a lélekre utal, a második a cselekvésre, történésre.  A módszer kialakítása Jacob Levi Moreno nevéhez fűződik, aki erről különböző meghatározásokat fogalmazott meg, úgy mint: “A lélek igazságának a kutatása cselekvésen keresztül.” “ A spontaneitás tréningje.” “A szociális és kulturális atom kijavítása.” “Minden  - egyéni és csoportos - pszichoterápiás módszer integrációja.”

 

Módszere elterjedt a világon és sok területen hatott megtermékenyítően. Alkalmazzák például a gyógyításban, a rehabilitációban, az oktatásban, a gazdasági életben, a vezetőképzésben, a szervezetfejlesztésben, a színházi munkában, …

 

A pszichodráma, Moreno egyetemi évei során ”baby-sitterként” gyerekekkel együtt játszva szerzett tapasztalataiból született. Szemléletében nem patológia kiindulású, központi fogalmai a “spontaneitás” és a “kreativitás”, amely -  bár különböző mértékben rendelkezünk vele, minden ember közös képessége.  Megközelítésében fontos szerepet játszik a “sur-plus reality” (a valóság feletti valóság), kapcsolódva azon túl, ami van - ahhoz is, ami lehetséges! A módszer technikai eszközei a gyakorlati tapasztalatokban kristályosodtak ki és mutatták meg használhatóságukat és hatékonyságukat.

 

A pszichodráma  csoportmódszer - szereplői  a csoport tagjai, a csoport vezetője/vezetői, a protagonista (a lejátszás főszereplője) és a színpad, a fantázia tere. A csoport vezetője/vezetői kreatívan együttműködnek a csoport tagjaival. A módszerben három fázis ismétlődik. Az első  a bemelegedés, a ráhangolódás fázisa, amikor a csoportban megjelenik egy téma, ami a csoporttagokat érdekli, foglalkoztatja. Ezt a témát behozhatja a csoport vezetője -  például egy csoportjáték helyzetének a kipróbálását megajánlva - vagy a csoport egy tagja, a csoportban zajló beszélgetésben. A csoportvezető feladata a csoport bemelegítése, ráhangolása. Ezt követi a második fázis: a pszichodráma színpadán való megjelenítés, lejátszás. A pszichodráma vezetője a lejátszást megrendezve, speciális technikák alkalmazásával segíti a csoport és a protagonista bemelegedésének  fokozódását, aminek eredményeként  a vizsgált helyzetre megszületik egy új, spontán, adekvát válasz. A lejátszást követően kerül sor a harmadik fázisra, az élményekre, tapasztalatokra való rátekintésre, és azok megosztására. Ebben minden jelenlévő számára megjelennek új szempontok, megélések, tapasztalatok, amelyek gazdagítják  a működésüket.

 

A klasszikus pszichodráma különleges élmény - életteli, célirányos, rendszerszemléletű csoportmunka, a hatékony és élvezetes együttlét örömével. Meghatározó eleme a JÁTÉK,  a szabad - a gyakorlati életben elkerülhetetlen következmények nélküli - kísérletezés lehetőségével. Fontos elméleti alapja a szerepelmélet, ami az emberi viselkedést címkézés nélkül írja le, leminősítő és kirekesztő hatások nélkül. Egy jól működő csoportban a dráma közös kreatív alkotásban, a rendező és a protagonista partneri viszonyában, a csoporttal való együttműködésükben születik meg. Mindenki mindenkinek a segéd-énje - vagyis legjobb tudása szerint  teszi azt, ami szükséges a közösen meghatározott cél eléréséhez. Ennek megtanulása, fejlesztése a csoport munkájának és az abból születő eredménynek fontos része. Így megtapasztalhatóvá teszi, hogy együtt többre lehetünk képesek, mint egyedül!

 

Zánkay András